(Hermann Alice)
Szepesi Attila: Csiga vándor
Fűszálon levélen
csiga csúszik kevélyen.
Pestről indult tavasszal,
nem haladt csak arasszal.
Jaj, Pécsre mikor érsz?
Múlik az ősz,
jön a tél.
Csiga-vándor
mendegél.
Márkus Edit: Ősszel
Hull a levél
a fáról
búcsúzz, pajtás
a nyártól.
Eljött az ősz...
Fúj a szél,
szélben táncol
a falevél.
Gyűjts pincébe
tüzelőt,
s úgy várd be a
jó időt.
Nemsokára
itt a tél,
nincs rosszabb a
hidegnél.
Darázs Ede: Ősz
Ma hozott a szél
Levelet, levelet.
Párkányunkra koppant
S bebillent, leesett.
Ez volt reá írva:
Ne búsulj, ne búsulj...
Őszi rügyben is már
Búj az új, búj az új.
Takáts Gyula: Összetört a csiga háza
Se subája, se ruhája,
s összetört a csiga háza.
Hol aludjon éjszakára?
Éjszaka hűs harmatba
megfázhat a csiga talpa,
s fagy is jöhet még hajnalba...
Aki házát hátán hordja,
maradjon a zöld bokorba,
ne menjen a gyalogútra.
Csukás István: Az őszi szél
Őszi szél rázza a fákat,
lefújja a leveleket.
Velük fújja a sapkádat,
repül, többé meg nem leled!
Fuss utána, de hiába,
gyenge kezed el nem kapja,
világgá ment a sapka.
Gáspár János: Ősszel víg szüret zajára
Ősszel víg szüret zajára
menj ki a hegy oldalára;
s ha a szőlőt ízleled,
áldjad a természetet!
Gáspár János: Érik a szőlő
Érik a szőlő,
hajlik az ága,
fordul a levele.
Ejnye, ejnye,
fölfordult a kis kocsi,
kiborult a kis úrfi.
Jertek, jertek szaporán,
paplanra kell tenni,
szépen hazavinni.
Fazekas Anna: Szüret
Megérett a szőlő
arany gerezdje,
puttonnyal lányok
mennek szüretre.
Kopasz már a tőke,
csordultig a kád,
piros faparázson
sütnek szalonnát.
Mézillatú musttal
teli a pohár,
vidám nótaszótól
hangos a határ.
László Gyula: Ősszel
Rozsdabarna már a lomb,
pirosodik a szőlődomb.
Elballagott a szép nyár,
Károg varjú: jaj de kár!
Esik eső fúj a szél,
holnapután itt a tél.
Tamkó Sirató Károly: Dombon
Dombon törik a diót,
hegyormon meg a mogyorót.
- Zajuk ide csattog!
Völgyön meg a makkot.
Három diót feltörtem,
négy mogyorót megettem.
Leltem egy zsák makkot.
Ebből ti is kaptok.
Takáts Gyula: Rigórúgta dió
Kopog a dió,
Rúgta a rigó.
Örül a néne.
Szedi szegényke.
Leül a fűre.
Fölnéz a fára.
Eszeget csendben
rigó szavára.
2009. január 21., szerda
Őszi versek
„A gyermek a miénk is, az enyém, a tied, mindannyiunké.”
(Hermann Alice)
Tasnádi Varga Éva: Itt van az ősz
Piros már a csipkebogyó
tetején ül egy manó
Hűvös szél fúj a nyakába,
les a szélbe, les a fára.
Megjött az ősz, mondja halkan,
nyuszi bujkál a bokorban,
Aludni megy most gyíkanyó,
egyet-kettőt szól a rigó.
Róka fiúk is bebújtak,
ködös már mind az utak,
Elmúlt már a nyár, szól a manó,
s hajlik, leng a csipkebogyó.
Pálvölgyi Pál: A fecske búcsúja
Egy kis fecske
egyik este,
mikor megtért
az ereszre,
keservesen
csicseregte:
„Szeptemberben
e berekben
nincsen fecske élelem.
El kell mennem,
mert a hideg
ellenségem
énnekem.
Megígérem,
tél végével,
ha megjön a
kikelet
és elűzi
a telet,
itt leszek az
eresz szélén
és a puha
fészek mélyén
kis fecskéket
nevelgetek.
Barabás Éva: Szilvásgombóc
Kabátot akart a szilva
Tudta, ez neki nincs tiltva.
Töprengett, hol vegyen,
Hogy szép és jó legyen ?
Hopp, megvan ! Gondolta,
S bebújt egy szilvásgombócba.
Majtényi Erik: Köd
Köd, köd
sűrű köd,
napsugárka
megszökött.
Eltakarja
hegyek lánca?
Belebújt egy
csigaházba?
Fergeteges
fellegekbe?
A tolvaj ősz
Zsebre tette?
Ki tudja,
mondja meg:
Hova bújt el,
hova lett?
Bars Sári: Ősz az erdőn
A som sötétpirosra érett
Kék fényben csillog a kökény
Elsorolni sem tudom,
Hányféle kincs az enyém.
Gyönysort fűzök gesztenyéből
Szedek rőtszínű falevelet,
Füttyszót csenek az őszi széltől
S a madarakkal elmegyek.
Fazekes Lajos: Őszi este
A tücsök szól
a bokorból,
hogy itt az ősz
már itt az ősz.
és zúg a szél
ha fákat ér,
és peregnek
a levelek.
Az utakon
elvész a nyomom,
csillag vezet
most engemet.
Pákolitz István: Dió
Kihasadt a dió
zöld zakója,
Nem csoda: viseli
Tavasz óta
Őszanyó megvarrná
ökörnyállal,
De az a pár öltés
mit használna?
Labdázik a szél
közel-távol:
Kirázza a diót
zakójából.
Sarkady Sándor: Ősz
Lomb lehullott,
Mák kipergett-
Őszi ágat
Szél diderget.
Hidegebb már a
Sugár is
Elment a fecskemadár is.
Már is, már is…?
Odavan a nyár is!
Sallay Gizella: Ősszel
Ősszel üres a határ
Gólya, fecske távol száll
A veréb itt marad,
Siratja a szép nyarat.
Lehullott a falevél
Nemsokára itt a tél.
Elbúvik a kisbogár,
Elmúlik a meleg nyár.
Mondókák:
Kopár dió, mogyoró,
kis mókusnak ez való.
Odújába elrakja,
télen elropogtatja.
♥
Esik eső csepereg,
sárga levél lepereg.
Feri, Teri felszedi,
kosárkába begyűjti.
♥
Október ber, ber, ber,
fázik benne az ember.
Szőlőt csipked a dere,
édes legyen szüretre.
♥
Hull a dér, hull a dér,
daru, gólya útra kél.
Költöznek a melegre,
napsütéses vidékre.
♥
Éva szívem Éva,
most érik a szilva!
Terítve az alja,
felszedjük hajnalra.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése